Önszeretet nr. 2- miért is jó?

Ha folyton elégedetlenek vagyunk, akkor tulajdonképpen folyamatosan kritikusak vagyunk. Akkor az energiánkat és időnket abba feccöljük, hogy hibákat keressünk, ahelyett, hogy a szépet és jót keresnénk. A különbség csupán az, hogyha csak a hibát látjuk, az nem fogja felemelni és megnyugtatni a lelkünket, hanem generálja a nyugtalanságot. Míg ha a szépet keressük, akkor a szembejövő rosszat is széppé tudjuk alalkítani, és a végeredménye nyugodtság és kiegyensúlyozottság lesz.

Önszeretet nr. 2- miért is jó?

Az előző posztban leírtam, hogy MIT gondolok a saját magunkhoz fűződő viszonyról, a saját testünk elfogadásáról, ennek nehézségeiről, és arról, hogy szerintem miben van a kulcs az önszeretethez.

Ott hagytam abba, hogy mindenkinek vannak tökéletlenségei, és ezzel nincs is semmi baj. Ennek ellenére, vagyis inkább ezzel EGYÜTT lehet szeretni, szépnek, nőiesnek, és elég jónak lenni. És ha már itt tartunk- ezt mégis hol találhatom meg magamban?

Ha folyton elégedetlenek vagyunk, akkor tulajdonképpen folyamatosan kritikusak vagyunk. Akkor az energiánkat és időnket abba feccöljük, hogy hibákat keressünk, ahelyett, hogy a szépet és jót keresnénk. A különbség csupán az, hogyha csak a hibát látjuk, az nem fogja felemelni és megnyugtatni a lelkünket, hanem generálja a nyugtalanságot. Míg ha a szépet keressük, akkor a szembejövő rosszat is széppé tudjuk alalkítani, és a végeredménye nyugodtság és kiegyensúlyozottság lesz.

Megint egy nagyon személyes témával kezdem. Azontúl, hogy passzol ide, jelenleg engem ez bizonytalanít el a leginkább, és ez az a téma, amit nemhogy az internetre nem publikáltam, még a páromnak, barátaimnak sem mondtam, nehogy ezentúl ők is ezt lássák bennem... Papolhatok bármiről, ha közben én magam nem fogadom meg, amit írok, nem igaz?

Szóval amióta csak élek, csúnyák voltak a fogaim. Valószínűleg örökölt a dolog, de nekem lett a leglátványosabb a családban. Pont nekem, aki a legtöbbet nézegeti magát, keresi a hibákat, és akit a leginkább izgat ez a téma. Jó kis tükröt tart ez, nem? 22 évesen lett merszem belevágni a fogszabályzásba, addig túlságosan féltem a ’drótfogúságtól’. Miután rájöttem, hogyha egy viszonylag rövid időt kibírok vele, akkor utána soha többet nem kell dugdosnom a fogsorom, bele mertem vágni, és szépen elkezdett megváltozni az arcom. Nem csak a fogaim, hanem a teljes arcom megváltozott, ami szerencsére nagyon tetszik. Most, hogy lassan lekerül a ’fogékszerem’- mert hogy így hívom, így kevésbé érzem cikinek-, észrevettem, hogy a korábbi, pufibb arcom szépen eltakarta az orromat. Azóta az orromat sokkal nagyobbnak látom, és ez a változás nem igazán tetszik, most ezt szeretném a fogsorom helyett mindenképp dugdosni....

Ezen a ponton jöttem rá, hogy miért van ennyi visszatérő páciense a plasztikai sebészeknek. Hiszen amint az egyik hibámat kijavítottam, előtérbe kerül a másik! És ha így megy a sor, ennek soha, de soha nem lesz vége, ez egy ördögi kör! Szóval a következőt fogalmaztam meg, magamnak, és mindenki másnak is célozva: a sok apró tökéletlenség kiegyensúlyoz, az egyik elvonja a figyelmet a másikről, és engedi, hogy a tökéletesebb részeim hangsúlyba kerüljenek. Mert igenis, vannak szebb részek, amik azért tudnak kiemelkedni, mert nem szoftver által generált, precíziós lények vagyunk. Ez pont így jó! Persze, ha van 1-2 olyan, ami irtóra bosszant, és elvonja a figyelmünket minden szépségünkről, akkor azon érdemes megváltoztatni.

Viszont azt gondolom, fontos tisztában lennünk a miértekkel- ez miért nem tetszik, és ha megváltozik, akkor miért fog? Miért elég ezt az egy dolgot megcsinálnom magamért, hogy utána hogyan tudjam a teljes összképet szeretni? Miért tudom összességében elfogadni magam? És miért is jó elfogadnom magam?
Hát először is, borzasztó megnyugató. Nem kell folyamatosan hibákat keresgélni, mert már látom őket, és mégsem zavarnak. Másodszor, azt a figyelmet amit a hibák keresésére fordítanék, inkább a jó dolgok szeretetére tudom fordítani, amivel pedig építem magamat.

És ha megvannak a miértek, jönnek a hogyanok... Hogyan érhetem el, hogy az összkép tetsszen, szeressem, és gondozzam? Na erről fogok írni legközelebb... :)